Monor város, Gordos Dénes járási Művelődési Központ igazgató

A két világháború között gazdag egyesületi és kulturális élet folyt Monoron. Az 1920-1930-as években nagyon népszerűek voltak a helyi egyesületek és körök önfenntartó és jótékony célú színielőadásai. Ennek egyik rangos eseménye volt az 1929-ben megtartott „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című előadás, amelyről a jelenlévő Móricz Zsigmond is elismerően szólt és írt. A II. világháború katonai és polgári áldozatainak száma a településen mintegy 600-650 fő volt. Az áldozatok emlékére 1993. november 13-án avattak a város központjában emlékművet.

A szocializmus évtizedeiben a község lassan, de folyamatosan gyarapodott. Lakosságszáma az 1949. évi 13606-ról 1990-ig 18483 főre nőtt. 1970-ben elnyerte a nagyközségi rangot, majd az elmúlt rendszer utolsó évében, 1989. március 1-jén várossá avatták. Az 1960-as években kezdődött meg a városközpont átalakulása, 3-4 emeletes tömbházakat építettek a Kossuth Lajos, a Kiss Ernő, a Deák Ferenc utcában és a Pozsonyi lakótelepen.

1982-ben meghívásos pályázaton vett részt Gordos Dénes, amely a főváros közelsége miatt a családjának is előnyt jelenthetett, kinevezték a járási művelődési központ igazgatójának. A monori körülmények előnyt jelentettek a szakmai munka szélesítésére, valamint a főváros előszobája is volt az itteni beosztása. Majd 1984-ben a Budapesti Közlekedési Vállalat Szabó Pál Művelődési Ház igazgatója lett, amelyet már tanári munkája követett Budapesten, Józsefvárosban az Erdélyi utcai általános iskolában. Tanári, közművelődési, intézményvezetői, szervezései, gazdálkodási, ellenőrzései tapasztalatai már összességében alapot adtak arra, hogy a rendszerváltáskor kipróbálja magát egy nagyobb intézménynél, saját oktató-nevelő programjának megvalósítására, ez megérlelte Gordos Dénesben az elhatározást, hogy pályázatot nyújtson be Budapest Terézváros Erkel Ferenc Iskola igazgatói állására.