N

agyiván, Zámmonostora, Szolnok m.: 1. egykori Szt Kereszt bencés apátság: →Zámmonostora. - 2. plébánia az egri főegyhm. karcag-tiszafüredi esp. ker-ében. 1756: alapították. Tp-át 1751: ismeretlen tit-ra sztelték. Mai Ker. Szt János-tp-át 1789: építették. Org-ját (1/6 m/r) 1891: Burgfeld Ferenc építette. Harangjait 1925: 66 cm átm. a Harangművek Rt., 1938: 82 és 56 cm átm. Szlezák László öntötte. Kegyura 1880: az egri kápt. - Filiája 2000: Kócsújfalu. - Plébánosai: 1818: Petrencsik József, 1829: Süle Mihály, 1837: Ácz György, 1854: Bernáth János, 1857: Bachó József, 1863: Póka Zsigmond, 1873: Boros János, 1881: Gugyela János, 1892: Sbody József, 1901: Kemény György, 1903: Ujhelyi Kálmán, 1922: Krich Mihály, 1949: Kanyó Mihály adm., 1952: Abavári János, 1957: Nagy József, 1963: Mitru Miklós, 1982: Hasulyó András. 1990-től oldallagosan Tiszaörs (Ágfay Antal), 1992: Tiszafüred (uő, 2000 e. Bereczkei Miklós) látja el. - Lakói 1840: 2035 r.k., 5 ref., 2 izr., össz. 2042; 1940: 2249 r.k., 2 g.k., 1 g.kel., 24 ref., 1 izr., össz. 2277; 1983: össz. 1410. - 1948: 5 tanerős r.k. ált. isk-jában 324 tanuló. - 1991: Szoc. Otthon nyílt. Ágfay Antal

Patay 1982. - MKA 2000:356. - Soós I:262. - Tóth-Botka II:19. - Ppl. 2001:537.

A hortobágyi Lenin-tanya kormányrendelettel való megszűntetése után Gordos Dénes szüleivel anyai nagyszüleinél talált otthonra. Nagyapja, Czinege János, nagyanyja, Czinege Jánosné Bodnár Julianna, itt élt nagybátyja, Czinege Tamás, aki a templom harangozója is volt. Itt életek még Czinege Rudolf, Czinege Béla. Mindannyian köztiszteletben álló gazdálkodók voltak. Ekkor volt a beszolgáltatás ideje, amely nagy szegénységgel párosult.

Nagyiván a Hortobágy kapujában lévő település. Lakói elsősorban földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Végtelenül tisztességes, őszinte emberek, akik képesek voltak arra is, hogy a legvészesebb Rákosi időben templomukat belülről kifestessék, kívülről tatarozzák és az Úr napján a templomot zsúfolásig megtöltsék. Ekkor Krich Mihály kanonok úr imádkozott lankadatlan buzósággal híveiért, hozzá társult 1952-től Abavári János plébános úr.

Abavári János plébános a község hitéletét olyan szilárd alapokra helyezte, amelyben az ő személyes helytállása volt az értékadó, tiszteletre méltó. Nevét méltatlanul hallgatják el. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején egy békés átmenetet vezényelt le a településen. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy 1957. nagycsütörtök napján "csak úgy sportszerűen, pufajkás gyakorlatként" Abavári János plébánost a pártházba hívták, és úgy összeverték szegényt, hogy a hátán csak kék foltok voltak. Arra azért ügyeltek, hogy ne verjék agyon.

Gordos Dénes ekkor mint buzgó ministráns, és Abavári János atyának bérma keresztfia a nagypénteki szertartás során látta a passió (Krisztus kínszenvedése) alatt hogyan élte át a szent evangélium tanítását ez az atya a szentmise alatt. Gordos Dénes ekkor értette meg igazán, hogy mit jelent Jézus Krisztushoz tartozni és mit jelent mellette tanuságot tenni.

A nagyiváni templom meghatározó szerepet töltött be Gordos Dénes életében, mert ott kezdett el zenét tanulni. Először Tölgyesi Lászlóné, Erzsike tanárnőnél, majd Demeter Mátyás káplán úrnál, amely alapokra később a Ferences Gimnázium zenei tanulmányait építette. Ebben a templomban akkor úgynevezett "száraz kántor" vezette az éneket orgonakíséret nélkül. Mégis a legtiszteletreméltóbb módon kell emlékezni Balogh József kántor úrra, akinek csodálatos bass-baritonja betöltötte a templomot és a hívek zengő énekét vezetve különlegesen széppé, emlékezetessé tette a szent liturgiát.

Nagyivánban az iskolai oktatás azért méltó külön a méltatásra, a kommunista pedagógia mérsékeltebb alkalmazásának feltárására, mert az ott tanító pedagógusok között volt a régi kántortanító, ott tanított és igazgatott Sasváry József, irodalmat tanított Varga Etelka, orosz nyelvet tanított Balla József (őt mindenki szerette) és olyan kitűnő pedagógusok, akiknek a tudásuk mellett stílusuk is volt, akik nem akartak a kommunista eszmék röpködő angyalaivá válni. Tisztesség adassék nékik!